Az első az, hogy mi az a legerősebb szakmai tanács, amit valaha kaptál, nem fogadtad meg, és végül kiderült, hogy jól döntöttél.

Egy nagyon nem szép tanács volt, amit kaptam, tehát szerintem hülye lett volna bárki megfogadni, úgyhogy ezt könnyű elmondanom.

Még nem voltak gyerekeim, de már vezető voltam, és az első kismamák elkezdtek visszajönni a cégbe.

És egy rendezvény, ugye ez egy 24 órás dolog, és ha beteg a gyereked, akkor véletlenül a gyereked mellett vagy, de ha rendezvényed van, akkor a rendezvényeden kell lenned.

És egy kicsit el voltam veszte, hogy mit csináljak, úgyhogy felhívtam egy ismerős, hasonló céget vezető férfi, szinte minden ügynökség vezető, ami területünkön férfi, hogy mi a tapasztalata, hogyan dolgozik a kismamákkal, és mondta, hogy sehogy, mert azt gondolja, hogy nem kismamának való a rendezvényszervezés, és szépen megbeszéli velük, hogy keressenek valami más jellegű munkát.

És azt éreztem, hogy hú, hát biztos így van, mert hogy ez tényleg nehéz, de hogy én így nem elítélve azt, aki így gondolkodott, én úgy gondoltam, hogy én nem ilyen ember vagyok, aki ilyet tesz, de lehet, hogy azért, mert nő vagyok, lehet, hogy ez a kevés olyan dolog egyike, amit vezetőként azért csináltam, mert nő vagyok, Én eldöntöttem, hogy nálunk ilyen nem lesz, és én mindig minden kismamát örömmel visszavártam.

Aztán, mikor nekem is gyerekeim lettek, akkor sokkal tudatosabbá váltam, hogy hogyan lehet reintegrálni.

Második kérdésem, hogyha most visszamehetnél az időben a karriered legnehezebb pillanatához, ki az az egy ember, akinek a legtöbbet köszönheted, és mit mondanál neki most?