De a száznyolcvan vendégből ha visszaemlékszel, ki volt az, aki meglepett titeket őszinteség, nyíltság szempontjából, amire nem számítottatok, mi az, ami így meg leginkább megmaradt emberi aspektusból?

Egyébként ebből a szempontból nagyon sokat tudnék kiemelni, mert [ő] ezt is csak ilyen kiegészítésként elmondom, hogy így talán ez így a, a felvételekből magából a leadott anyagból nem feltétlen jön ki, de nagyon sokszor vagyunk úgy vele, hogy egy beszélgetés után egy hüledezünk egy kicsit, hogy, hogy, hogy ez is egy mekkora emberi kapcsolódás volt, és, és főleg az, amikor odahívunk valakit másfél órára [ő] felvenni egy tartalmat, de ott van négy órát, mert beszélgetünk előtte, beszélgetünk utána, aztán igazából nagyon sokszor vannak ilyen pillanatok, hogy utána már azt vesszük észre, hogy már így, így baráti kapcsolat van az adott vendéggel.

És például ilyen volt [ő] Palik László is, aki, aki nekem nyilván így a, ebből a szempontból a gyerekkorom része [ő], de hogy, de hogy például nála volt az, hogy én, én nagyon jól felkészültem erre a beszélgetésre.

[ő] Ott is volt a, az iPad, minden, hogy akkor mit fogok kérdezni.

Ez egy kicsit izgultam és [ő] és akkor úgy, úgy közben, miközben elkezdtük és beszélgettünk, akkor vettem észre magamon, hogy, hogy igazából le se nézek, mert, mert valahogy a beszélgetés üteme az teljesen más, mint amit én elképzeltem.

És én ezeket imádom így utólag.

És ilyen volt Löw Zsolt is, aki most már ugye a, a Red Bull GmbH-nak a futballdivízióért nagyjából így a, azért felelős második ember, meg, meg ugye Bajnokok Ligája győztes edző, másodedző volt, és [ő] és vele is egy ilyen baráti kapcsolat kialakult.

És az elmúlt nyolc évben mi volt a legfájóbb komment, amit kaptatok?