Ez tényleg egy ilyen start-up-ográs.

Teljesen fulőrület volt komolyan, tehát egészen elképesztő sorba jöttek be az emberek, azt sem tudtuk, hogy ki kicsoda, ők sem tudták, de folyamatosan kellettek meg, tényleg rendkívül sok megkeresés jött, illetve volt egy nagyon nagy projektünk is.

És hogy mit hoztam én magammal, és remélem, hogy még nagyon-nagyon sokan, hát az egyik az az, hogy ez az önképzés.

Elsősorban a kíváncsiság.

Tehát az, ami nálam 95-ben testesült meg, hogy jó-jó megnézem, mégis mi ez végül is, azután a végig megmaradt, és szerintem bennem most is megvan.

Tehát privát szempontból is nagyon szeretem hallgatni az embereket, kérdezni, olyan új témákról hallani többet, ami lehet, hogy előtte nem érdekelt, de ahogy valakivel találkozok, és látom a szemében a csillogást, az érdeklődést, akkor az kiváltja bennem is a kíváncsiságot, illetve az öntanulásra való igény.

Tehát akkora rohanás volt akkoriban, hogy nem volt arra sem időnk, sem semmiféle lehetőségünk, hogy mi nagyon alapos képzéseket adjunk a kollégáknak.

A második, hogyha most visszamehetnél az időben a karriered legnehezebb időszakához, legnehezebb pontjára, akkor ki az az egy ember, aki lehet, hogy nem is tud róla, akinek a legtöbbet köszönheted, és mit mondanál neki